stc :: verbal tea
----------------------------------------------------------------------------- cyx e parole da milano, 2007
jun,17(el, haza)
még a végén egy kitérő a ligúr tengerpartra, fehér habok fekete kavicsokkal oszcillálnak, határtalan nyugalom árad a tájból. a hullámokhoz közeli sziklák között hajnalban hömpölyög a dub, megáll az idő. az utolsó lépések feloldódnak a hangok és a természet határvonalán
maj,27(machina speculatrix) tehát a létéről kellett beszélnie az arcomnak olvasás közben. ez a lét, ahogy a versek is, egyre pontosabb volt, függetlenítve magát a test elerőtlenedésétől. mert ilyen is volt, de nem is törekszem erre. az esendőségek valahogy kezdenek lefoszlani időbe visszahátrált alakjáról, ezt viszont hagyom. csúszik.
az aszketizmus története különben gazdag példákban, hogy a túlhajtott sanyargatás azután az ellenkező végletbe csapott át
A binaurális ütemet akkor érzékeljük, amikor két közel azonos frekvenciájú hangot egyszerre szólaltatnak meg mind a két fülben fejhallgatón vagy hangszórókon keresztül.
Az agy integrálja a két jelet, ezáltal egy harmadik hangot érzékelünk, ezt nevezzük binaurális ütemnek.
maj,12(out-of-the-box)
video-sorsok a hangárban, méreteiben szép,tartalmában jelenleg kevésbé.. hála a dot-dot-dot stúdióban fellelhető irodalomnak, egy magazin segítségével és bruce sterling cikkével sikerült elhelyezni az identitásom ebben a szakadt rendszerben, amit társadalomként is emlegetünk néha. a színes csíkos kép egy dialektus állomása köztem, és egy jpg kódja között. a kód iteratív roncsolása megmutatja, hogyan épül fel a látszat, amit aztán képként rakunk össze, nem csak az elektromos eszközökben működik ez így
(itt a folyamat)
apr,26(shapeshifter)
a napokra a design overdose kifejezés sem lenne elég megfelelő, a salone del mobile, a formák mekkája alaposan próbára tette befogadóképességünket. interaktív tervezés, bútorok, robotok és belső terek.. első este sushi a kaktuszok között, szintén egy megnyitón, utána albert einstein megismerkedett a békával, majd beutazta velünk milánót és a citromlikőr országát. mint kiderült, karim rashid vaníliaillatú lemezekkel kápráztatja el közönségét, de a téridő kontinuum szándékos torzításából kifolyólag nem sikerült elcsípnünk elektropoppunk gumiarábikumos rózsaszín dj szettjét... sebaj, egyszer úgyis mindenre fény derül
apr,12 (szamár rebarbara)
ez a kis fickó önmagában egy élmény: porrá égett autóban, vörös csillagokkal és elektromos bárányokkal álmodik. ha valaki másképp gondolja, minthogy a téma az utcán, akkor azzal elbeszélgetnék egy tea mellett, hogy hol is, ha nem ott..
még az előző bejegyzés folytatásaképpen~ a növények, az egyszerűbb felépítésű állatok, de áttételesen szinte minden természeti struktúra tartalmaz valamilyen iterációt, ismétlést. gyakran elképzelem, milyen lehet egy négy tonnás sáska.. (fentebb luis pabon actionscript tutorialja alapján ütöm az orrom a programozók dolgába...)
a tenger és a növények maga a mentális tisztaság, talán tényleg létezik a közös eredő. minden alkalommal érezni, amikor kicsit is közel kerülünk a fent említettekhez. és az sem lehet véletlen, hogy azok az intelligens élőlények számunkra csak töredékeiben érzékelhető frekvencián kommunikálnak a világgal, mindamellett teret engednek a csendnek, ebből
lehet és érdemes meríteni
mar,23(tinker.it)
az interaktív tervezés stúdiójában kínai játékok (ha már interakció és kínai játékok, akkor figyelemre méltó a magyar kontextus), étteremből átemelt konyhapult, néhány fűszernövény és rengeteg elektronika alkotja a környezetet. szerencsés helyzet, amikor a kikapcsolódás és a munka egy helyszínen össze tud kapcsolódni. úgy tűnik, nem csak nagy cégeknek sikerült ezt elérnie, hanem kis, független laborokban is virulnak virágok
mar,20(voodoo people)
barcelona & madrid (lakótársaim, nagyon kedvesek). átlagos asztaltartalom:
víz, tea, laptop, cigi, csokoládé (többféle), papírok, tollak, szemét, kábelek, hangok, sör, papír, gyújtó. az izzók gyakran kiégnek,
ingadozik az áram
mar,14(hangtérkép)
munkák, hang és tér jegyében. közelről hallgatva a nagy gömbökön metszett lyukak gyönyörű élményt adnak a környező, és a belső idegrendszeri hangok felerősítésével és keveredésével. hasonló élményben lehet részünk, amikor a tengeri csigák házait füleljük... noha ilyen méretekben egészen más a karakterisztika. jobboldalt pedig a húrok rezgése közvetlenül, a testben érzékelhető, a fa-talapzat taktilis úton közvetíti a hangokat.. diákok munkái, a szobrász kurzusról (a feketeruhás úr pedig Gallerani, a kurzusvezető)
mar,10(city-zen)
via imbonatti, észak milánó. privát szféra akár banksy módosított kamerái által befogott fiktív tereken... (kicsi a szoba és osztott). a halak és a tenger a transzparens városi falrendszereken át is intenzíven jelen van, ha máshol nem, a rendszeresen kirakodott, ideiglenes halpiacokon mindenképp
mar,05 (buddha machine) hang-kirakat és ételek, valahol a központban, via morigi talán. a fákra fűzött, lebegő fényképek végigkísérték az esti beszélgetést köztünk (lévén kiállításmegnyitó), bár a figyelmet nem kerülhette el sem az isadora, sem a többi használt vizuális programnyelv. később ismét zaj szűrődik át a laza valóságszöveten, a kert felől, át az ablakon, a város északi szegmense (isolának mondják errefelé) visszacsatol a körforgásba
mar,03 (hacking reality)
például a bal alsó kép. kilátás a szobámból. minden ajtó nyitva, zárakat nem használ a hely, a zöld manó időtlenül réved a recepció széttegelt linux ősmasinájára. szűk metszet a városról, inkább helyszíni nézelődés, éjjel dob és basszus a squat-ház pincéjében, régidézés (szinte nosztalgia), az üres zakatolást oldotta az olasz barátok jelenléte, akiket mindig öröm újra látni egyébként minden ott kezdődött, a repülőn, azzal az ötdimenziós cikkel,
az ipm-ben